Shop Mobile More Submit  Join Login
×
  • Listening to: Undertale
  • Reading: Interview with the vampire
  • Playing: Smite, Overwatch, still Undertale
Long time no see you, guys.
Yeah, I'm a little bit slower now, I'm sorry. I want to continue my story with the Undertale fellas, just don't have the time now. Finally I'm the wife of the love of my life, but well, it's the same as before, just the emotions are better :3  And finally I get a job, a beautiful one. Have you guys ever been or heard about the great Basilica of Esztergom? The most highest building of Hungary, and Mother of all Temples? Now, I'm there, as a simple cashier, but I love it so much! Well, I can't speak english as well as I write it down, strangely, but luckily most of the visitors can understand my gibberish :D  With time I'll be better at it too.
Only that it's already summer, so our work is getting more and more, less free time, but don't worry. I'm not going to leave you guys again, and will draw the comics and others :)  Just there will be more time between two pages.

And you all? How have you been? :)  I want to know *.*
  • Listening to: There she is
  • Reading: Oroszlánhűség
  • Playing: Smite
Gombolyagról.
Rengeteg macskánk volt még kicsi koromban, de egyikük sem igazán élt velünk fél évnél tovább. Elmentek, elpusztultak, elvitték őket. Aztán napokig hallgattuk egy kiscica sírását a szomszédból, anyám szólt rám, hogy ugyan, hozzam már át, etessük meg, mert nem bírja tovább.
Az a macska utána velünk is maradt. Túlélt mindent, elütötte autó, tört el több csontja, meg lett mérgezve, harapva, kutya vagy kapu által fojtogatva, és még sorolhatnám. Ennek a macskának nem 9, de 90 élete volt, és most megélte az utolsót.
19 év után úgy döntött, ő lesz az első macskánk, aki hagyományos úton, búcsúzás után egyszerűen kilép az ajtón, hogy soha többé ne lássuk.

Történt mindez több, mint egy hete, de én még mindig heverek a padlón képzeletben tőle. Még mindig könny szökik a szemembe, ha szóba kerül. Annyi emlék tolul fel újra és újra, amennyiről nem is hittem volna, hogy létezik. Persze van, amit összekeverek, ilyenkor anyukám igazít ki. Annyi mindent írnék, és mégsem megy.

Majd lesz valami.
  • Listening to: Deadpool Ost
  • Reading: The Silver Eyes
  • Playing: Smite
Gyermekeim, az Élet nagyon furcsa. Mennyit hallgattam az idősebbeket, hogy még fiatalabbak is voltak nálam, mikor nekik bezzeg semmi idejük nem volt, nem tudtam csak úgy héderelni, mint ahogy tettem én. Kissé késve, de az Élet most elém sodorta ezt az időszakot is, amin előbb vagy utóbb mindenkinek át kell esnie. Nincs időm szinte semmire. És ami van, azt is elszúrom valamivel.
Szerencsére még mindig dolgozom, még mindig ugyanott, és kisebb fennakadásokkal, de ugyanúgy szeretem. Legalábbis a társaságot mindenképp, még ha a két kismadárból egy el is repült végül, a másik pedig elkezdett a messzebbi ágakra orientálódni. Talán ez így is a jó, az ilyen kismadarak jönnek, aztán mennek, a kérdés az, a hangjukat vajon meddig hallom majd. Én magam még csak az ablaknál tipegek, a ketrecnek már csak az emléke maradt meg. Kezdem úgy érezni, hogy hatalmasat kell lépjek...
Időközben viszont egy újabb költözésen vagyok túl, a véglegesen. Családomtól megkaptam a legnagyobb segítséget, amit csak adhatnak, és többé nem kell albérletekkel foglalkozni és attól félni, vajon mikor kell újat keresni. Persze a munka itt még rengeteg, nagy a kupi, és meg kell tanulnom bútort vásárolni, ha a kupiból rendet akarok faragni. Jay-el úgy számoltuk, ez talán egy évet is fel fog ölelni, főleg velem, aki mindent alaposan átgondol húszmilliószor.
Addig még marad tőlem a viszonylagos csend errefelé. Ha időm van is, helyem nincs rajzolni. Az írás? Próbálok alkotni valamit, elsősorban a BeLoVeD táján (ahol azóta már a negyedik széria is megszületett a fejemben teljes történettel, levezetéssel, cselekménnyel), de semmi. Aztán majd ki tudja, talán egy nap...
Talán nem is képregény lesz először, hanem kisregény.

---

My dears, the Life is truly strange. I listened the mumble of elders about how they didn't had time back before, at my age, but now, with a little delay, I experience the same as them. I barely have time for anything I want, and if I have, I mess it up too.
Luckily I still have my job, and I love it as much as in the beginning. One of the little birds are flew away, the other is now jumped over a few branches away from me, but I'm at the window at last, the cage is diappeared before my eyes. Well, I think it's natural, am i right? To lose and gain people like this. The only matter is that I still hear their voice or not?
During the time we had another moving, but this time it was the last one. I get the most precious gift from my family that a girl like me can get; our own home. Now we don't have to worry. Still, since we don't have furnitures, we live in a complete mess, until we can't find the proper ones and buy it. Jay calculated that it'll take at least a year.
So I'll remain silent during that year. Maybe I'll create something, a drawing or write something in hungarian, I don't know. We will see, right?
  • Listening to: Five Nights at Freddy's
  • Reading: Angel Sanctuary
  • Playing: Ori and the Blind Forest
Mert néha ennek is van ideje. Már úgy értem, az újrakezdésnek. Hisz valami főnixféle is lennék, vagy mi a szösz...
Először is: igen, nagyon sok időre eltűntem, ennek volt rengeteg oka. Elsősorban az, hogy elköltöztem, aztán ismét, végül munkahelyet is szereztem. Mostanra mondhatom azt, hogy nagyjából rendeződött a napirendem, elvégre, már teljesen másképp működöm, mint mondjuk fél éve.
Hisz most kell megtanuljam, milyen is az, mikor az embernek saját háztartása van. Az kiderült, hogy főzni még annyira sem tudok, mint amennyire hittem, hogy tudok >,<
Na meg munka világa, ami csak annyiban nehéz, hogy "folyamatosháromműszak". Eleinte el sem tudtam képzelni, hogy lehet ilyen mellett az embernek szabadideje, de kezdek rájönni, hogy is kell ezt kivitelezni. Úgy konkrétan: hogy hogy kell élni. Az eddigi kocka életemet lassan fel fogja váltani az emberibb fajta. Nem csak azért, mert időm nincs már rá annyi, hanem mert a ketrec ajtaja kinyílt végre, és két kismadár el is kezdett csipogni az ablakon túli fán, hogy menjek oda hozzájuk a levegőre.

Arról, hogy ki is voltam pontosan eddig és ki vagyok most, jóformán csak most derül fény. Sorra próbálom a hibáimat javítani, sorra próbálom helyrehozni mindazt, amit az évek elrontottak bennem. Kicsit büszkeséggel mondhatom, hogy nem vagyok menthetetlen. Lehet, hogy úgy éreztem régen, a legnagyobb lánggal égek és magasan repülök, de most jöttem rá, hogy valójában csak parázslottam és bukdácsoltam a földön. Ideje tollakat növeszteni és már tényleg repülni.

Épp ezért szó szerint újrakezdem egyes dolgaimat. A DevArt teljes renováláson fog keresztülmenni; régi naplóimat már eltüntettem, őrült énem magányos gondolatait. A most fent levő rajzok közül is lesz sok, amitől elbúcsúzom, pont, mint ahogy azt tettem a tényleg-nagyon-ősrégiekkel a tűz mellett. Az úgynev. barátlistát is jócskán le fogom kurtítani, jóformán mindenkit törölni fogok, akit nem ismerek jobban. Figyelmemet pedig nem fogom többet úgy szétszórni, mint eddig. Hogy miket fogok alkotni, írni vagy rajzolni, még nem tudom, és hosszú is az út előttem, olyan, hogy szinte megrettenek tőle, de meg akarom csinálni. A BeLoVeD-nek bőven itt az ideje, hogy megszülessen, de róla majd később, részletesebben. Mostantól ő lesz a fő projektem a SAO szerepjáték mellett, ami a hobbit illeti.

Nagy-nagy ölelés ám mindenkinek ettől a fura idegentől, aki vagyok. Möraja, merőben új köntösben, visszatért.

---

'Coz sometimes it's time for that too. I mean, for reborn. Though I'm a sort of phoenix, or whatever...
Firstly: yeah, i have been lost for a pretty long time, for some reasons. I moved out from my parents' house at last, then I did it again, and I got a job a few months ago. Now I can say I learned how to manage my life already after the chaos.
I have to learn now that how it feels if we have our own household, and I already know: I can't cook as good as i though i can >,<
And I had a warm welcome at the world of jobs, and the only hard thing is that it is a three-shift one. I didn't believed that people have free time during that, but now I experienced that it's quiet possible. I mean, slowly I learn how to live my life correctly. Now I don't sit before the computer as much as in the old times, 'coz there are two little birds who tells me that I have to move out to the fresh air too.

About who I was and who I am now we only gettin' know now. I try to fix my mistakes, bad habits, etc, what my early years broked in me. I can say with a little proud that I'm not a junk anymore. I felt like that I'm soaring high in the sky with the most flames, but now I feel that I had misunderstood myself. I were only a little coal who didn't get any fire, but now it's time to grow real red feathers and learn to fly. Like a real Phoenix.

That's why I start again everything what's possible. My DevArt will be completely cleared, I already deleted my journals, I want to sort my drawings, only upload improved, new ones, and take a look at my watching, delete all who I didn't know exactly or inactive. I want to concentrate only at one thing at a time, and it's already time to BeLoVeD to be born completely. I'll take is seriously now, so I have a very long way before me.

Big-big hug from this stranger who I am. Möraja has been reborn, again.
And my English is still sucks... >_<;